Facebook

Solti György

(1912. október 21. – 1997. szeptember 5.)

„1997 februárjában a Berlini Filharmonikusokkal és a Magyar Rádió Énekkarával Bartók Béla Cantata profanáját játszottuk. Előadás közben hirtelen világossá vált számomra, hogy egész életem, egész eddig megtett utam a Cantata történetében meg van írva. … Amikor azon a bizonyos napon a Cantatát vezényeltem, rájöttem, hogy én is „szarvas” vagyok: scan0059-2azért születtem és tanultam, hogy a zenét közvetítsem, amint a fiúk a vadászatra születtek és azt tanulták. Ám egy napon – egész fiatal voltam még -, elváltam a családomtól és elhagytam a hazámat. Vadásztam és kerestem a zenét. Életem körülményei „agancsommá” váltak, melyek megakadályozták hazatérésemet… Szerencsém, hogy Magyarországon nőhettem fel, egy olyan országban, amelyik a zenében él, zenét lélegez, és szenvedélyesen hisz a zene, mint az élet ünnepének hatalmában. Hálás vagyok, hogy ott születtem és ott tanulhattam.”

Solti György talán a leghíresebb karmester azok közül a kiváló magyar muzsikusok közül, akik nemzetközi karriert futottak be, és az egész világon hirdették a magyarok zenei tehetségét. Hosszú tartalmas élete során karmesterként mindent elért, amit egy művész elérhet, a világ összes vezető nagyzenekarát vezényelte, működése operaházak és zenekarok fénykorát fémjelezte. Több, mint 250 lemezt készített, ebből 45 teljes operafelvétel, összesen 31 Grammy-díjat kapott, az angol királynő a Brit Birodalom lovagjává ütötte, számos amerikai és európai egyetem avatta díszdoktorrá. Vezető karmesteri illetve főzeneigazgatói pályafutása címszavakban: Bajor Állami Operaház München, Frankfurti Opera, Royal Opera Covent Garden London, Orchestre de Paris, London Philharmonic Orchestra, Chicago Symphony Orchestra. Sokat mondó adat, hogy ez utóbbi zenekar élén (akikkel több, mint negyven éven át működött együtt) repertoárján Beethoven és Mozart után Bartók műveiből tartott legtöbb kompozíciót, és hogy élete utolsó lemezfelvételén a Cantata profanát, a Psalmust és Weiner Leó f-moll szerenádját rögzítette.  

georg_solti-94_c28Solti György tanácsa a fiatal zenészekhez: „Az én életem a bizonyíték arra, hogy sikeres lehetsz, ha megvan a kellő tehetséged, határozottságod és szerencséd. A mottóm így hangzik: Soha ne add fel!”

Solti György röviddel halála előtt meglátogatta szülei szülőfaluját, Balatonfőkajárt. „Ahogy a délutáni napfényben őseim sírjánál álltam, később pedig egy dombról letekintettem a Balatonra, hatvan év után először ismét úgy éreztem, hogy tartozom valahová. Rájöttem, hogy Magyarország újra elfoglalta helyét Európában – a határok eltűntek. A szarvas hazatért, agancsa immár átfér az ajtón, mert amíg távol volt, az ajtó magasabb és szélesebb lett.”