Az ostrom először a pesti oldalra koncentrálódott, 1944 karácsonyától január 18-ig, az utolsó hidak felrobbantásáig itt zajlottak a harcok. Aztán Buda következett, ahol a várnegyed tartotta magát a legtovább. Február 11-én a várat védő mintegy 20 000 katona megtagadva a német parancsot, feladta a várat, és megpróbált áttörtni az ostromgyűrűn. A fegyverek csak két nap múlva hallgattak el, a kitörést megkísérlők közül pedig csak mintegy 800-an érték el az ostromgyűrűn kívüli csapatokat.
A pesti oldalon viszont már Buda ostromának idején megkezdődött a kulturális élet. A fosztogató, hadifoglyokat gyűjtő szovjet katonák miatt az emberek többsége még mindig nem merészkedett elő a pincékből, de sok kibombázott zenész, így például Kodály Zoltán és felesége is az Operaház pincéjében lelt menedékre. Kodály ezekben a napokban vette elő a Missa brevist, melyet néhány évvel korábban orgonára, majd orgonára és énekhangokra komponált. Az ostrom napjaiban meghangszerelte a művet, és a jelen lévő zenészek maguk másolták ki a zenekari szólamokat. Február 11-én a bombázások idején is biztonságos helyen, a földszinti ruhatárban tartották az ősbemutatót. Az előadói gárda az oda szorult zenészekből állt, a közönség pedig az ott menedéket kereső hozzátartozókból.
Ferencsik János arról számolt be, hogy mire a budai ostrom után átjutott Budáról az Operaházba, ott már zajlottak a próbák, és a háború utáni években olyan példátlan operaélet bontakozott ki, hogy még az első elinduló buszjáratok is az Opera érintésével közlekedtek.
És bár sok operát műsorra tűztek ezekben az években, az ostrom utáni/alatti első előadás minden bizonnyal Kodály Missa brevise volt, a végén a fohásszal: Dona nobis pacem! - Adj nekünk békét!
A művet itt lehet meghallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=3j0IKYeaByo