"Hogy az a mennydörgős…megátalkodott…! Csak nem most fogsz cserbenhagyni, kislány?! Na, várjál csak, így, igen, akkor most megtekerem, megforgatom, azt a rézfánfütyülő… hujujj, hajajj, na most meg ez a kis pöcök esik ki, hát nem hiszem el…

          Tisztelet hölgyeim és uraim, kedves közönség, gyerekek, akarom mondani, fiatalok hát, hogy is mondjam csak… időtlen idők óta egyszer sem…. vagyis soha… erre a szavamat adom, igenis, hogy soha nem volt még ilyen, ne legyek mozigépész, ha nem így van, hogy hát, úgy alakult, hogy…hogy…hogy… ez a szeszélyes kis masina…"

/részlet a Filmharmónia c. előadásból/

A szimfonikus zenekar felkészült, a hangszerek behangolva, a szólisták várják a film kezdetét, a terem csurig tele van nézőkkel... Minden összeállt, de az a fránya vetítőgép vacakol! Hát igen, a tárgyaknak is van lelke...még jó, hogy van mozigépészünk, aki segít nekünk, hogy lássunk, s halljunk történeteket!

Egy kicsit barangolunk vetítőgépek és filmvászon között, megismerjük a filmzenék hatását a történetekre, megtudhatjuk, hogy a filmnek- csak úgy mint a hangszereknek - lelke van, és hogy a film és a zene is ugyanazt a kaput nyitja meg...a szív kapuját! A vásznon ismert magyar fiatal színészek, a színpadon remek zenészek és énekesek a legszebb opera áriákkal, sőt, még egy igazi balett-táncospár is feltűnik a színen! Gyerkőcök, fiatalok, és lélekben örökifjak, irány a koncertterem, irány a mozi, jöjjön egy kis Filmharmónia!